Mi az a Hal az asztalnál?
A pókerben a hal a gyenge játékosra használt kifejezés. Az új és tapasztalatlan játékosok, akik még nem tanulták meg és nem értékelik a játék alapvető elemeit, természetesen számos alapvető hibát fognak elkövetni, és végső soron nem lesznek képesek elrejteni a sok úgynevezett szivárgásukat, amit az ellenfelek igyekeznek majd kihasználni. A pókerasztalokat azonban olyan tapasztaltabb játékosok is benépesítik, akik egyszerűen még nem nőttek fel ahhoz, hogy megfelelően megértsék, hogyan kell hatékonyan játszani, és akik vesztes játékosok. Más szóval, a póker tengerében nincs hiány halakban. Ahogy a mondás tartja: ha már egy ideje ülsz egy pókerasztalnál, és nem találod a halat, akkor lehet, hogy te vagy az!
A “hal” kifejezés univerzális a póker világában, és gyakran hallani, vagy különböző kontextusokban hivatkozni rá. Míg a szakemberek és a kommentátorok szívesen használják a szót, amikor egyszerűen csak gyenge játékosokat jellemeznek, például amikor egy bizonyos online pókertermet ajánlanak tapasztalt játékosoknak, mint potenciálisan nyereséges vadászterületet, mivel a játékosállomány tele van halakkal, egyesek sértőnek találják, ezért a “szabadidős játékos” vagy a “szórakoztató játékos” alternatívákat is szokták használni.
Találd meg a halat, amilyen hamar csak lehet!
Feltételezve, hogy nem mi vagyunk a halak, fontos, hogy folyamatosan figyeljük a játékot, hogy megállapíthassuk, melyek a leggyengébb játékosok az asztalnál. És minél korábban azonosítjuk ezeket a játékosokat, annál jobban ki tudjuk őket használni. Az időzítés kulcsfontosságú, mivel a verseny előrehaladtával a mezőny mérete csökken, és a kiesők közül sokan szabadidős játékosok, így a szintek előrehaladtával egyre kevesebb lehetőségünk van arra, hogy az ő kárukra növeljük a stackünket.
Spot the Fish
Nem kell több néhány körnél, hogy felkutassuk a halakat, akik általában különböző kifinomulatlan játékokkal, nem finomkodó húzásokkal és jó öreg hibákkal adnak hírt magukról. Túl sok potba ugranak bele, túl bőkezűen (és gyenge kezekkel) megadnak, rosszul blöffölnek, túl passzívan játszanak, túllicitálnak, és így tovább. Emellett zsetonokat is veszítenek.
Használd ki a halakat
Miután észrevettük az asztal leggyengébb játékosát (játékosait), itt az ideje, hogy rátegyük a kezünket a zsetonjaikra. Hogyan növelhetjük annak valószínűségét, hogy a gyenge(bb) játékosok zsetonjai átjutnak a virtuális filctáblán az ő zsetonjaikból a miénkbe? A jó hír az, hogy a közmondásos nyulat többféleképpen is meg lehet nyúzni. A gyenge játékosok mindenféle módon képesek zsetonokat adni. A trükk az, hogy olyan helyzeteket teremtsünk, amelyekben mi lehetünk a nagylelkűségük kedvezményezettjei. A megadó állomások ellen például lazíthatunk egy kicsit a skálánkon, mert még mindig a laza megadó skálájuk előtt leszünk, amikor értékkel fogadunk. Egyes játékosok gyenge pontjai annyira szélsőségesek, hogy hagyhatjuk, hogy ők végezzék el helyettünk a nehéz munkát. A mániákusokat és azokat a játékosokat, akik szeretnek a közmondásos súlyukkal dobálózni, elég könnyen csapdába ejthetjük, mert nincs biztonsági szűrőjük, és meggondolatlanul túl nagy téteket tesznek és nem finom blöfföket hajtanak végre, mert egyszerűen élvezik az izgalmat. Ez az, amit sok játékos nem értékel – ha ésszerűen játszunk, és tudatosan törekszünk arra, hogy ne pazaroljuk a zsetonokat, és általában véve praktikusan állunk hozzá a versenyhez, akkor könnyű automatikusan feltételezni, hogy az ellenfeleink többnyire ugyanezt teszik. De ez egyáltalán nem így van, és ha úgy tűnik, hogy valaki túl laza és túl agresszív, akkor valószínűleg az is. Inkább adjunk nekik esélyt, hogy adakozzanak a zsetonjaikból, minthogy megpróbáljunk agresszívak lenni. Szintén érdemes megtalálni azokat az előzékeny játékosokat, akik boldogan megadják a flop előtti nagy emeléseket, de aztán gyorsan dobnak, miután nem kapcsolódik a flop. Ismét meglepő, hogy ez a megszokott “stratégia” mennyire gyakori, különösen versenykörülmények között, ahol a játékosok tévesen azt hiszik, hogy az ilyen szivárgó pre-flop megadások megfizethető befektetésnek számítanak, remélve, hogy a flopon nagyot ütnek. Arra kellene törekednünk, hogy minden adandó alkalommal elszigeteljük ezeket a játékosokat, majd ennek megfelelően fogadjunk a flopon. Alkalmanként persze találni fognak, de az esetek túlnyomó többségében nem, ezért fontos, hogy megadjuk nekik azt az okot a dobásra, amit keresnek. Azokat a játékosokat, akik már eleve arra számítanak, hogy elhibázzák, a legkönnyebb kiszorítani egy kézből. Ez csak egy kis ízelítő abból, hogyan lehet kihasználni a gyenge játékosokat a verseny korai szakaszában. Ha mi nem csináljuk, akkor garantáltan mások is, és minél korábban alkalmazzuk ezt a taktikát, és minél többet ütünk, annál nagyobb lesz a stackünk, amikor a verseny nehezebb szakaszához közeledünk, amikor a zsetonok nagyobb értéket képviselnek, és a játékosok között nagyobb a tapasztaltabb, képzettebb játékosok koncentrációja.
