Miért mennek tönkre még a jó pókerjátékosok is?

Ne menj csődbe: Segíts magadon

Bármennyire is tehetségesek az emberek a pókerasztaloknál, mégis tönkremehetnek, ha nem alkalmazzák a józan észt a játék minden aspektusában. Nehéz elhinni, hogy ez továbbra is megtörténik, miközben olyan fontos témákról szóló cikkek és tanácsok, mint a Bankroll Management, olyan könnyen hozzáférhetők, és annyi katasztrófatörténet emlékeztet minket arra, hogy milyen könnyen tönkre lehet menni.

A rideg valóság mégis az, hogy a pókerrajongók több mint 50%-a továbbra is úgy találja, hogy már nincs abban a (pénzügyi, csődhelyzetben) helyzetben, hogy folytassa a játékot. Könnyű lenne azt feltételezni, hogy mindenki, aki naponta több órára bejelentkezik játszani, egy profittermelő grinder, de ez nem így van.

Miért van még mindig olyan sok ember, aki ilyen rosszul menedzseli a pókeréletét? Rejtély, vagy vannak konkrét okok? Ebben a cikkben bemutatjuk azokat az okokat, amelyek miatt még a látszólag tapasztalt “törzsvendégek” is csődbe mennek.

Sok játékos hajlamos túlbecsülni a képességeiket, ami rossz döntésekhez, helytelen játékhoz és ennek következtében csődbe jutáshoz vezethet. Ez gyakran abból fakad, hogy nem hajlandóak elismerni a személyes hiányosságaikat, ehelyett a vereségeket a balszerencsére fogják, míg a győzelmeket a saját képességeiknek tulajdonítják.

Ez további kockázatos viselkedéshez vezethet, mint például a szintlépések feljebb viteléhez kellő szakértelem nélkül, vagy a szintlépések megtagadásához, ha szükséges. Alapvető fontosságú, hogy reális szemléletet tartson fenn a játékkal kapcsolatban, elfogadva mind az ügyesség, mind a szerencse szerepét, és megértve, hogy döntéseik jelentősen befolyásolják a játék kimenetelét.

Bankroll menedzsment mindig nagyon fontos része a játék, ez igaz, függetlenül attól, hogy milyen jól csináljuk egy d megakadályozza, hogy megyünk csődbe. Könnyű megérteni (vagy legalábbis annak kellene lennie!), hogy ha rosszul megy a játék, akkor ennek megfelelően kell alkalmazkodnunk, hogy megvédjük a sérült bankrollt. Nem kevésbé fontos azonban azt sem elfelejteni, hogy mindig törekednünk kell a bankrollunk ápolására és gondozására. Ezt szem előtt tartva egy fellendülés egyáltalán nem ad feljogosít minket arra, hogy hirtelen feladjuk az eddig ésszerű és körültekintő stratégiánkat. Ha megengedjük magunknak azt a “luxust”, hogy az óvatosságot a szélnek vessük, mert a jó eredménysorozat arra késztet, hogy gyorsan növeljük a költési képességünket, az csúszós lejtő – túl sokan látták már, hogy a körültekintő BRM lazítása a szerencséjük rossz irányba fordulásához vezetett. A forró futás által inspirált vakmerő megközelítés még gyorsabban vezethet katasztrófához, mintha rossz futás után nem sikerülne a másik irányba kiigazodni.

A variancia alapos megbecsülése és megértése létfontosságú, ha még csak szerény ambícióink is vannak. Mindenkinek, függetlenül a képességeitől, vagy attól, hogy hová látja magát a pókerben, meg kell győződnie arról, hogy tisztában van a varianciával és annak lehetséges következményeivel. Gyakran használjuk a “szabadidős játékosok” kifejezést azok leírására, akik nem veszik túl komolyan a játékot, és – az úgynevezett “grinderezőkkel” szemben, akik kizárólag a profitszerzés érdekében ülnek hosszú szekciókat az asztaloknál – szórakozásból játszanak, de ez azzal a kockázattal jár, hogy azt sugallja, hogy nem logikusan közelítik meg a játékot (az asztalon és azon kívül).

Az úgynevezett “4 betűs” szavak közül a Tilt a pókerrajongók körében nemkívánatos szavak közé tartozik. Mindannyian felismerjük mások játékában, de amellett, hogy megpróbáljuk a szőnyeg alá söpörni, amikor mi vagyunk a bűnösök, nem ismerjük fel az okokat sem. Az ember azt gondolná, hogy a józan ész elengedhetetlen mindenkinek, akinek még a legszerényebb elvárásai is vannak a pókerrel szemben, de nyilvánvalóan nagyon sokan hiányolják ezt (vagy, pontosabban, nem szeretnek ilyen kontextusban gondolni magukra). Pontosan az ilyen helyzetekben hagyják cserben magukat oly sokan azzal, hogy bukdácsolni kezdenek. A szó annyira jól jellemzi, hogyan veszíthetjük el a racionalitásunkat olyannyira, hogy potenciálisan katasztrofális döntéseket hozunk, hogy manapság a póker mellett a mindennapi életben is használják.

A pókerben szinte mindenki úgy teszi meg első lépéseit a leendő dicsőség felé vezető úton, hogy az úgynevezett mikrolimiteken vágja meg a fogát. Az ellenfelek szintje általában alacsony, és a túlnyomó többség csak a saját lapjaiban és a táblához való kapcsolatában gondolkodik, illetve abban, hogy milyen kapcsolatuk van vagy nincs a táblával. A játék általában alapszintű, gyakorlatilag árnyalatok és mély gondolatok nélkül. Ez remek hírnek tűnhet azok számára, akik a gyenge játékot egy szilárd, bár fantáziátlan ABC-stratégia alkalmazásával szeretnék kihasználni, és valóban, nem is túl nehéz legyőzni a játékot mikrotéteken. Megúszhatjuk egy szuboptimális – akár pontatlanságokkal tarkított – játékkal, és még mindig előrébb juthatunk, mint a csődbe jutás.

És ebben rejlik egy potenciálisan komoly probléma! Egy dolog legyőzni egy gyengébb játékostársakat, de egészen más dolog szintet lépni és ugyanezt a sikert élvezni. Túl sokan, akik annyira hozzászoktak ahhoz, hogy hibás játéktervük mégis elég jó ahhoz, hogy legyőzzék a gyenge(bb) ellenfeleket, ugyanezt a lyukas stratégiát viszik magukkal, amikor feljebb lépnek a ranglétrán, és végül meg fogják fizetni az árát.